Beszélgetésben gyakran felmerül a meditáció, a meditálás kérdése. Sokszor előkerül, hogy jó-e, miért „kell”, miért olyan nehéz? Kihívásba fogtam magammal…és remélem Veletek is. Gondolkodjunk , gyakoroljunk együtt meditációt. Amivel ma kezdünk: azok a fránya gondolatok. Ülj le egy percre és engedd rá a figyelmed magadra. Mit gondolsz a gondolataidról? Mihez hasonlítanád őket?
Szappanbuborékként? Melyhez hozzáérve a figyelmeddel, éberségeddel szétpukkan?
Patakban hömpölygő vízként? A folyam magával ragadhat vagy elsodorhat vagy leülhetünk a partjára, hogy megfigyeljük sokszínűségét.
A víz forrásakor feltörő buborékként, amely a felszínre törve szertefoszlik?
Tünékeny és lényeg nélküli, vízre írt írásjegyként, ahogy a tibetiek tekintenek a gondolatokra?