Miközben azt gondoljuk, hogy a Szentlélek Isten hatalmas robajjal érkezik, éppen ellenkezőleg történik: egy fuvallatban, egy pici szellőben, a csöndben meghallható sugallatban, amit csak az vesz észre, aki elég érzékennyé teszi magát, aki képes csöndet tartani saját magában.
Másfelől ahhoz a mindenhez, teljeshez, egészhez az is hozzátartozik, ami az Apostolok cselekedeteiben szerepel: hogy hatalmas zúgás támadt, mint valami szélvihar. Ez is megjeleníti Isten valóságát. Nagy dolog, ha mi mind a kettőt bírjuk. Ha megvan bennünk az érzékenység a sugallatra, tudunk csendben maradni, de amikor az Isten szélviharként jelenik meg, akkor bele tudunk állni.
Ezzel a bejegyzéssel kívánok áldott pünkösdöt mindenkinek!