“Ez a dal mindig azt tükrözi, ami bennem van! Szomorúságot, bánatot, ha az van bennem, vidámságot és örömöt, ha úgy vagyok!”
Mondta egy kedves jógázóm a So hum mantra hallgatása után. És milyen igaza van! A so hum a légzés mantraja,
‘hum’ a kilégzés, Kilélegzem minden nehézségem, fáradtságom, akadályom, hitrendszerem, nézőpontom, bármit, ami akadályoz
‘so’ a belégzés. Belélegzem mindazt, amire szükségem van, az egész univerzum minden jóságát, bölcsességét, támogatását.
Csendesedj el egy kicsit, hunyd le a szemed, hallgasd a zenét (hozzászólások között találod meg), figyeld a légzésed végtelen áramlását, engedd meg magadnak, hogy elmerülj a magadra figyelésben, és tudatosítsd, hogy hova visz.
Mi az, amit segít felismerni, amit elengedhetsz általa, amit kisöpörhet, magával sodorhat? Mi az, amin segít továbblépni.
Mi az, amit beengedsz? Megérzed, ahogy ébredezik az életerőd? Könnyedség? Öröm? Vagy egy kis pislákoló fény az alagút végén?
Csak figyelj és hagyd, hogy megtörténjen!